"Újra együtt a család-Találkozás Kiwiföldön" 1.rész

Az óvis poszt előtt, még arról írtam, hogy mennyire izgalmas napra ébredtünk, mert hogy elindult a családkám hozzánk.

Nagyon vártam őket, annál is inkább mert, amikor kijöttünk, akkor azt mondták olyan messze vagyunk, hogy nem biztos hogy valaha kijutnak hozzánk. Aztán csoda történt hat év után, elkezdtük közösen tervezni az utat. És láss csodát December közepén megérkeztek. Péter felment értük Aucklandbe, és onnan együtt érkeztek meg Wellingtonba. Mi Lilivel a repülőtéren vártuk őket.

Reggel mikor megérkeztek...

Lili a repülőtéren...


Akkor hittem el, hogy tényleg itt vannak, mikor megláttam őket. Szegényeket megviselte az út, még nem utaztak ennyit repülővel, és valljuk be, a fél világot körbeutazták.

Mielőtt jöttek már hetekkel elkezdtük tervezni, hogy merre menjünk majd, miket nézzünk meg. Bevásároltunk felfújható ágyakat, friss ágyneműket, törölközőket, párnákat és takarókat, és vettünk egy új autót is, amibe mindannyian kényelmesen elfértünk.

A terv az volt, hogy egy mesés pár hetet töltsünk együtt. Szerencsénk is volt, hiszen itt év végén kötelező leállások vannak a nagyobb intézményekben, ami azt jelentette, hogy Péter itthon volt velünk. Az idő is kegyes volt velünk, szuper időnk volt, egy-két nap esett. Arról nem is beszélve, hogy amikor felszálltak a repülőre Budapesten, akkor a hideg télből jöttek, mikor megérkeztek, a nyárba érkeztek meg hozzánk.

Már az első nap délután elmentünk Scorching Bayre. Az egyik kedvenc partom, közel van, szép, homokos....Nagyon jól érezték magukat, és Lili is teljes izgalomban volt, hogy itt vannak papáék.


Apával...

Öcsém, Apukám, Péter....

Papával...





Mikor hazaértünk, mindenki elcsendesedett, a hosszú út, az időeltolódás megtette hatását, korán ágyba bújtak, kivéve öcsémet, ő elment a felettünk levő kilátóba Péterrel megcsodálni a kilátást, este feküdt le. Hihetetlen hogy bírta.


Azt hiszem a kedvencem a reggelek voltak, mire felébredtek, megcsináltam a kávét a teát, a zabkását, sütöttem friss pékárut. Imádtam, hogy ilyen sokan üljük körbe az asztalt. Csodás kilátásunk van és pont az ablak előtt van az asztal, úgyhogy reggel együtt csodáltuk a hegyeket, a repülőket., a napot, a felhőket....

Apukám és öcsém hihetetlenül élvezték, hogy az öbölre rálátni, hogy a repülők le és felszállnak.

Kirándulásaink nagy részét itt Welly közelében tettük meg, több okból is. Csöpi kutyám, pont az érkezésük előtt betegedett meg, épp a javulás útjára lépett mikor családkám megérkezett, másrészt öt hónapos terhes voltam, nem szeretünk volna messze menni. Pedig milyen jó lett volna körbe utazni az északi sziget egy részét. Minden nem fért volna bele, de azért egy hetet jó lett volna menni, Taupot, Rotourát, Hobbitont megnézni.


És akkor jöjjenek a helyek, ahol jártunk:

Otari-Wilton Bush:

https://wellington.govt.nz/recreation/enjoy-the-outdoors/gardens/otariwiltons-bush/visitor-information










Weta Center:

https://www.wetaworkshop.com/visit-us/workshop-tours/

Mióta itt vagyunk, mindig az előtérig jutottunk, úgyhogy most hogy családkám itt volt, jó alkalomnak tűnt, hogy mi is meglátogassuk a Weta centert, és részt vegyünk két túrán. Nem csalódtunk, nagyon jól éreztük magunkat, Lili is jól bírta a túrákat, a kísérő meg is dicsérte, hogy nem hagoskodott, nem sírt, ő is nézelődött, elmondtuk neki mi micsoda. Péter a családkámnak fordított, miről is beszél éppen a kísérőnk.









Állatkert- Wellington Zoo:

https://wellingtonzoo.com/news/uniform-revolution-for-wellington-zoo/
























első hetek-Óvi :)

Lassan hét hete hogy kétgyerekes szülők lettünk Péterrel....Hát izgalmasan telt el eddig ez a pár hét, csat kapkodjuk a fejünket, mennyire káoszos, érzelmileg sokszínű....Sok az új változás, és nem csak nekünk , de Lilinek is, mindenkinek meg találni a helyét az új helyzetben. Ki kell alakítani egy új családi ritmust, amibe most már be kell helyezni, Lili óvis napjait is :) 

Hihetetlen, de elkezdtük az óvit is, nem sokkal kismanó születése után. Volt egy kis izgalom, hogyan fogja venni Lili az akadályokat, hiszen nem beszél angolul. Mikor Péterrel megbeszéltük, hogy is legyen az angol tanulása, akkor arra jutottunk, hogy először a magyar nyelv alapjait tanulja meg, aztán majd felveszi az angolt az óviban a többi gyerektől. 

Szóval mikor kezdtük a beszokást, aggódtam, hogy is fog ez kinézni, de az óvónéni és az óvóbácsi megnyugtatott minket, ne aggódjunk, annyiféle náció jár az óvibe, nem lesz gond, hozzá vannak szokva, hogy ki kell alakítani a gyerekekkel egy közös kommunikációs csatornát. Annyit azért kértek tőlünk, hogy egy-két magyar kifejezést, amit használunk, írjuk meg nekik, fonetikusan magyarul és angolul.

Itt egy kicsit más a rendszer mint otthon. Az állam három éves kor után 20 órát ingyen biztosít a gyerekeknek, azon felül fizetni kell, ha többet szeretnének járni a gyerekek óviba. Mi két nappal kezdtük. Kedden és pénteken jár óviba, délelőtt, délutánra hazajön és itthon alszik. Maga az óvi délután 2:30-ig van nyitva. 

Tui csoportnak hívják a csoportját, Lili jele az egyik itteni bagoly lett. Úgy hívják Morepork. 

Morepork

Tui

Olyan 20-25-en lehetnek a csoportban, amire 4-5 felnőtt jut. És van egy óvó bácsink, aki fantasztikus, a gyerekek imádják. Egy hatalmas családi házat képzeljetek el, ahol különböző helyek vannak kialakítva. Festőállványok, kreatív asztalkák:ahol ragasztani-vágni, rajzolni, gyurmázni lehet.

Van egy hatalmas szőnyeges rész, ahol a földön lehet játszani, van babaház, kis konyha kialakítva. Itt az ajtók állandóan nyitva vannak, a gyerekek ki-be járnak a szoba és a kinti udvar között. 


Kint az udvaron vannak kis fa asztalok, padokkal, egy fából készült vár, ahová fel tudnak mászni a gyerekek, trambulin, fedett homokozó, és mászóka rész, egy asztalon elhelyezett vizes medence, ahol a gyerekek vízzel játszhatnak. 

Egy kis paradicsom, tényleg arra van az óvi, hogy a gyermek egész nap játszón. 

Ami szokatlan nekünk, hogy csomagolnunk kell Lilinek kajcsit, elkezdtük a lunch boxos csomagolást. Otthon van egy meleg étel , ebéd, itt azt eszik a gyerekek amit a szülő csomagol, és ez így lesz az iskolai időszakban is.

A beszoktatás közösen történik a szülő és az óvodai dolgozok, együtt dolgozva segítik a gyerekeket, ez is egy kicsit szabadabb mint otthon, addig marad a szülő, amíg azt érzi a gyermek biztonságban érzi magát, egyedül is bent marad szívesen. De az se baj, ha a szülő mindig marad egy kicsit. Reggel nem egy szülőt látni, aki még munka előtt egy kicsit együtt játszik a gyermekével, majd elbúcsúzik és úgy megy dolgozni.  Így a gyermek is meg tudja mutatni mit szeret csinálni, játszani.

Kedd van, így Lili már óviban, mi kismanóval épp nyugiban....


Ú.I: van egy facebook oldalunk és egy instagram oldalunk. Kövessetek ott is :)

https://www.facebook.com/Kl%C3%A1rikiwi-331767470235585/

https://www.instagram.com/klarikiwi/