Babát várunk :)

Babát várunk....Hatalmas örömmel és várakozással....És itt az öröm a fontos...hogy újra mosolygunk, és boldogok vagyunk....

Amikor elveszítesz babákat, valahol te is velük halsz kicsit....Kellett ez a kis idő, amíg a lelkünk és a szívünk meggyógyul, vagy inkább hegesedik...És hát ott van a testi rész, hogy túl vagyok egy műtéten, ahol a doktor bácsim rendbe rakott, és hosszú évek után kaptam egy diagnózist, hogy mi is volt a baj....

Köszönettel is tartozom és hálás vagyok Dr. Andrew Murraynek, aki vigyázott rám, megműtött, és aki mikor meghallotta, hogy újra várandós vagyok, velünk örült...Emlékszem mikor mentünk hozzá, hogy "hello, megint mi vagyunk, és igen van egy pozitív tesztünk", csak rám nézett, mosolygott, mondta menjünk nézzük meg azt a pocaklakót....És egyszercsak láttunk egy kis zsákocskát a képen, ami jó helyen volt, minden  a helyén volt....Andrew nagy mosollyal és egy hatalmas öleléssel búcsúzott tőlünk...Mondta sajnos az ő része itt most végett ér, és javasolta, hogy keresünk egy nőgyógyászt....Mondtuk is, hogy kinéztünk egyet, aki Anikóéknak és most egy másik magyar lánynak is segített, és akinek a  kezei között születtek meg az újabb magyar babák....Andrew biztosított minket arról, hogy jól választottunk, jó kezekben leszünk, és már küldi is neki a leleteimet, hogy mire megyünk hozzá, meglegyen minden......

De hadd meséljem el, mi is történt mikor tesztet vettem.....:

Emlékszem mentek a  hónapok a műtét után, és én kezdtem aggódni, hogy mi van ha nem tudok teherbe esni, mi van, ha nem jön össze....Már azon gondolkoztam, hogy keresek munkát, mert kezdek beleőrülni ebbe a sok szabadidőbe, és nemcsak a saját , de Péter agyára is megyek....Aztán éreztem hogy egyre érzékenyebb vagyok, egy nagyobb beszélgetésünk után Péterrel, úgy döntöttem...Igaza van, nem lehet így élni, hogy bezárkózom, elmegyek kirándulni....Addig-addig agyaltam a beszélgetésünkön, hogy arra jutottam, hogy veszek egy tesztet,,,,mintha ez az érzékenységem egy jel lenne.....

A teszt pozitív lett, igazán meg se lepődtem, valahol éreztem....:) Péter mikor hazajött meglobogtattam előtte a tesztet....Péterrel abban a pillanatban még nem is igazán tudtunk örülni, inkább félelem és izgalom keveredett....Mondtuk is hogy várunk pár hetet és utána megyünk a GP-nkhez, hogy mi is a helyzet, és hogy szeretnék egy vér vizsgálatot is.....


Közben elmentünk pihenni kicsit Rotoruára.....A terv az volt, hogy elmegyünk, elbújjunk, és babát csinálunk, nyugodt környezetben.....Na ezt mi megelőztük, úgyhogy a pihenés megvolt,,,,a babával együtt....

Mikor hazaértünk utána való héten mentem  el GP-mhez....Aki egy nagyon kedves hölgy, nagy hassal köszöntött minket, ő is terhes volt.....Elküldött vér vizsgálatra, ahol megerősítést nyert, hogy itt kérem szépen baba lesz, így bejelentkeztünk Andrewhoz, hogy megnézzen minket....

Andrew ahogy ígérte elküldte a leleteimet Dr Michel Sangallihoz....Bejelentkeztünk a doktor bácsihoz....Emlékszem az első találkozásunkra....Nagyon, de nagyon izgultunk Péterrel, majdhogynem olyan volt a hangulat mintha"temetésre mentünk" volna...A doktor úrral átbeszéltünk mindent, majd következett az ultrahangós vizsgálat.....Egy gyönyörű kis babszemet láttunk....és meghallgattuk a szivhangját is.....Jézusom, ennél szebb hangot, még soha nem hallottunk....

Olyan boldogan és megkönnyebbülve jöttünk el Péterrel, mintha  csak az "esküvőnk" napja lett volna....Elég érzelmes nap volt....Na ez volt az a  momentum , amikor elhittük, hogy itt kérem baba lesz, és hogy most tényleg minden okés, és hogy jó kezekben vagyunk.... És hát az a gyönyörű erős szivhang....Anikót könnyek között hívtam, és délután vittem a sztár fotót az én pocaklakomról....

Ezt a pocaklakót Lencsinek neveztük el.....

Azóta eltelt 20 hét....Félidőben vagyunk....Épp ma voltunk megint a doki bácsinál....Minden rendben volt...csodás szívhang, izgága baba, és megerősítést nyert, hogy kislány lesz.....Szóval most már hangosan kiabálhatom....."Hello anyuka leszek, és kislányunk lesz :)"

Csodás érzés várandósnak lenni, szuperül érzem magam a bőrömben, jól vagyunk....hétvégén még táncoltunk is a babával, merthogy Péter céges karácsonyi bulijában voltunk.... :)


És persze képeket is tudok mutogatni:











Az első nyári napunk....:)

Ma csodás napra ébredtünk....Olyan gyönyörű idő volt a  napokban, hogy mára úgy keltem, hogy szoknyát kéne felvenni.Persze nem húztam, mert mégiscsak könnyebben , kényelmesebben tudok gyalogolni  a hegyen át egy kényelmes nadrágban.....


Angol órám után, Péterékkel találkoztam a Datacomhoz közeli parkban...Péter  otthon hagyta a céges telefonját, és mivel jó "support manager " vagyok, így ha sms-t, vagy hívást kapott, akkor azt továbbítottam a privát telefonjára...., de azért mégiscsak akkor könnyebbültem meg, mikor már az ő kezében volt a telefonja :)


A találkozónk után még el kellett mennem az állat boltba...Mert Csöpi "huzókája", póráza tönkre ment. Szép pirosat választottam neki:)


Hazafele a buszról, jó volt nézni az embereket.....Mindenki élvezte hogy jó idő van, egyre több turista van az utcákon....az ebédszünetben sokan a parkban ebédeltek, vagy mozogtak.....A part mentén csak annyit lehetett látni, hogy egyre többen mennek napozni, pihenni....


Hazaérve arra gondoltam, hogy kihasználom amíg süt a nap, és kint ebédelek a kertben....Fel is vittem a pokrócot, az ebédemet, egy újságot és a vizemet.....Hű társam Csöpke is csatlakozott hozzám. Együtt élveztük a napsugarakat :)








Angol, avagy a soha véget nem érő tanulás.....

Épp ma olvastam egy jó kis cikket a nyelvtanulásról. Miszerint soha nem késő elkezdeni, merthogy az agyunk olyan, mint az izmaink, karban kell tartani tanulással. És teljesen  mindegy hány éves vagy, ha elkezded a tanulást, az   segít, hogy az agyunkat frissen tartsuk.

http://divany.hu/ego/2014/12/08/megvan_meddig_erdemes_szivni_a_nyelvtanulassal/


Én még mindig meg vagyok illetődve, hogy angolul tanulok....Azt hittem a sulis évek után, hogy ha nem használom, akkor már nem is fogok tanulni....Erre, Péterrel kijöttünk ide a világ másik végére, ahol újra kezdtem elölről 10 év kihagyás után....

Mert éreztem, hogy ha nem tanulok, akkor nem nyílik meg számomra ez a világ, megrekedek, és nem fogok tudni ismerkedni, kommunikálni, jókat vitázni....


Sokan mondják, hogy "de jó neked, már biztos tökéletesen beszélsz".... Na ez nem így van...Számomra maga az angol tanulás egy soha végett nem érő dolog....Haladsz- haladsz, szinteket ugorsz meg, aztán egy idő után azt érzed megakadtál, hogy nehezebben megy egy -egy szint megugrása....Ilyenkor Péter szokta mondani, hogy ne aggódjak, haladok, csak most egy kicsit lassabb mértékben, meg az aki tanul, nem tud magának adni egy visszaigazolást, hogy, hogy áll....Mindig a körülötte levők mondják, jéééé sokkal jobban beszélsz, fejlődtél....


Lassan 6 hónapja hogy Christinámmal tanulok együtt. Christina egy fantasztikus nő, aki nem mellesleg 4 nyelven beszél....Irigylésre méltó...

Na szóval, 6 hónapja hogy intenzíven Christina "agyára" megyek :) Jó kis módszerei vannak, hogyan inspiráljon, jó kis feladatokat kapok tőle....Ő szoktatott rá az angol könyvek elolvasására, És ahogy egy-két könyvet elolvastam, úgy nőtt a siker élményem, hogy huhhh egy nekem is megy....Persze lassan haladtam, merthogy szótáraztam, meg a kifejezéseket, a nyelvtani szerkezeteket alá-alá húzogattam....

Christinám visszadta a hittem, hogy lehetséges tanulni és azt élvezni is...Hogy nem baj, ha hibázok, hiszen abból tanulni lehet....Sok pozitív visszacsatolást tesz nekem....Talán én mondhatni szigorúbb vagyok magammal, mint ő velem....Mindig mondja hogy nézd meg mennyi jó válaszod van, nekem meg mindig erre az a válaszom, de nézd meg mennyi hibám van :)....A pozitív megerősítésben hisz Christina, és ez jellemző az itteni oktatásra is....Hogy azt emelje ki ami a pozitív rész, és ne a negatívat....

Pár hete "őrültséget" követtem el, jelentkeztem az IELTS general nyelvvizsgára....Anikó barátnőmmel beszélgettem, mit és hogyan szeretnék a jövőben, és győzködött, ne várjak, menjek, mitől félek.... És ezek után jelentkeztem....A vizsga időpontja következő év februárjában lesz....

Mikor megkaptam a visszaigazolást a jelentkezésről, hihetetlen pánik lett úrrá rajtam, hogy én nem vagyok normális, de aztán a  másik felem meg azon győzködött, hogy jól tettem, mert így kapok egy visszajelzést meddig jutottam eddig...És nem mellesleg ha sikerül a vizsga, megpróbálom elfogadtatni otthon, hátha megkapnám végre a diplomámat.....Jó lenne :) Na majd meglátjuk....Izgulás van ezerrel, de a tanár nénimmel már elkezdtük a felkészülést....Minden  órámra kapok egy levél és egy esszé témát, amit ki kell dolgoznom....Vettem IELTS felkészitő könyveket Cd-vel. így az értelmező olvasást és a magnós részt is tudom gyakorolni....

A mai órám különleges óra volt...Ma a Nemzeti Múzeumba mentünk Christinámmal.....Szégyen, nem szégyen, én eddig nem voltam az épületben, pedig 3 éve itt lakunk....Mindig halogattam, hogy majd Péterrel....Igazán nem is tudom mire vártam....De ma megtört a jég, ma a tanárnénim  volt az idegen vezetőm... Szuper egy hely....Maga a múzeum ingyen van,  csak egy-két nagy kiállítás kerül pénzbe....Most például dinókról van   kiállítás....


Megnéztük a Maori kiállítást...Betekintést nyertem a kultúrájukba, ki van állítva eredeti házuk, eszközeik, ruháik, templomuk, hajójuk.....Meglátogattuk a Cook féle kiállítást, ahol megnézhettük, hogyan is jutottak el idáig az angolok, kik jöttek ide, hogyan kezdték itt el az életüket....


Majd megnéztük a bevándorlókról, az ide menekülőkről egy kiállítást....Épp mesélte Christinám, mikor az ő szülei idejöttek, 6 hetet utaztak a hajón, míg ideértek....Egyéni sorsokat is bemutatott a kiállítás, ki-honnan és miért menekült el....Talán ez és a maori kiállítás volt a legnagyobb hatással rám....

Pár képet csináltam, igaz azokat még az előcsarnokban....Annyira elvarázsoltak a kiállítások, meg a beszélgetésünk, hogy el tettem a fényképezőgépet....Egy biztos, most már egyedül is vissza fogok menni, és lassabban megteszem a mai útvonalunkat.....És persze majd dokumentálom, megmutatom nektek.....