Babát várunk :)

Babát várunk....Hatalmas örömmel és várakozással....És itt az öröm a fontos...hogy újra mosolygunk, és boldogok vagyunk....

Amikor elveszítesz babákat, valahol te is velük halsz kicsit....Kellett ez a kis idő, amíg a lelkünk és a szívünk meggyógyul, vagy inkább hegesedik...És hát ott van a testi rész, hogy túl vagyok egy műtéten, ahol a doktor bácsim rendbe rakott, és hosszú évek után kaptam egy diagnózist, hogy mi is volt a baj....

Köszönettel is tartozom és hálás vagyok Dr. Andrew Murraynek, aki vigyázott rám, megműtött, és aki mikor meghallotta, hogy újra várandós vagyok, velünk örült...Emlékszem mikor mentünk hozzá, hogy "hello, megint mi vagyunk, és igen van egy pozitív tesztünk", csak rám nézett, mosolygott, mondta menjünk nézzük meg azt a pocaklakót....És egyszercsak láttunk egy kis zsákocskát a képen, ami jó helyen volt, minden  a helyén volt....Andrew nagy mosollyal és egy hatalmas öleléssel búcsúzott tőlünk...Mondta sajnos az ő része itt most végett ér, és javasolta, hogy keresünk egy nőgyógyászt....Mondtuk is, hogy kinéztünk egyet, aki Anikóéknak és most egy másik magyar lánynak is segített, és akinek a  kezei között születtek meg az újabb magyar babák....Andrew biztosított minket arról, hogy jól választottunk, jó kezekben leszünk, és már küldi is neki a leleteimet, hogy mire megyünk hozzá, meglegyen minden......

De hadd meséljem el, mi is történt mikor tesztet vettem.....:

Emlékszem mentek a  hónapok a műtét után, és én kezdtem aggódni, hogy mi van ha nem tudok teherbe esni, mi van, ha nem jön össze....Már azon gondolkoztam, hogy keresek munkát, mert kezdek beleőrülni ebbe a sok szabadidőbe, és nemcsak a saját , de Péter agyára is megyek....Aztán éreztem hogy egyre érzékenyebb vagyok, egy nagyobb beszélgetésünk után Péterrel, úgy döntöttem...Igaza van, nem lehet így élni, hogy bezárkózom, elmegyek kirándulni....Addig-addig agyaltam a beszélgetésünkön, hogy arra jutottam, hogy veszek egy tesztet,,,,mintha ez az érzékenységem egy jel lenne.....

A teszt pozitív lett, igazán meg se lepődtem, valahol éreztem....:) Péter mikor hazajött meglobogtattam előtte a tesztet....Péterrel abban a pillanatban még nem is igazán tudtunk örülni, inkább félelem és izgalom keveredett....Mondtuk is hogy várunk pár hetet és utána megyünk a GP-nkhez, hogy mi is a helyzet, és hogy szeretnék egy vér vizsgálatot is.....


Közben elmentünk pihenni kicsit Rotoruára.....A terv az volt, hogy elmegyünk, elbújjunk, és babát csinálunk, nyugodt környezetben.....Na ezt mi megelőztük, úgyhogy a pihenés megvolt,,,,a babával együtt....

Mikor hazaértünk utána való héten mentem  el GP-mhez....Aki egy nagyon kedves hölgy, nagy hassal köszöntött minket, ő is terhes volt.....Elküldött vér vizsgálatra, ahol megerősítést nyert, hogy itt kérem szépen baba lesz, így bejelentkeztünk Andrewhoz, hogy megnézzen minket....

Andrew ahogy ígérte elküldte a leleteimet Dr Michel Sangallihoz....Bejelentkeztünk a doktor bácsihoz....Emlékszem az első találkozásunkra....Nagyon, de nagyon izgultunk Péterrel, majdhogynem olyan volt a hangulat mintha"temetésre mentünk" volna...A doktor úrral átbeszéltünk mindent, majd következett az ultrahangós vizsgálat.....Egy gyönyörű kis babszemet láttunk....és meghallgattuk a szivhangját is.....Jézusom, ennél szebb hangot, még soha nem hallottunk....

Olyan boldogan és megkönnyebbülve jöttünk el Péterrel, mintha  csak az "esküvőnk" napja lett volna....Elég érzelmes nap volt....Na ez volt az a  momentum , amikor elhittük, hogy itt kérem baba lesz, és hogy most tényleg minden okés, és hogy jó kezekben vagyunk.... És hát az a gyönyörű erős szivhang....Anikót könnyek között hívtam, és délután vittem a sztár fotót az én pocaklakomról....

Ezt a pocaklakót Lencsinek neveztük el.....

Azóta eltelt 20 hét....Félidőben vagyunk....Épp ma voltunk megint a doki bácsinál....Minden rendben volt...csodás szívhang, izgága baba, és megerősítést nyert, hogy kislány lesz.....Szóval most már hangosan kiabálhatom....."Hello anyuka leszek, és kislányunk lesz :)"

Csodás érzés várandósnak lenni, szuperül érzem magam a bőrömben, jól vagyunk....hétvégén még táncoltunk is a babával, merthogy Péter céges karácsonyi bulijában voltunk.... :)


És persze képeket is tudok mutogatni:











Az első nyári napunk....:)

Ma csodás napra ébredtünk....Olyan gyönyörű idő volt a  napokban, hogy mára úgy keltem, hogy szoknyát kéne felvenni.Persze nem húztam, mert mégiscsak könnyebben , kényelmesebben tudok gyalogolni  a hegyen át egy kényelmes nadrágban.....


Angol órám után, Péterékkel találkoztam a Datacomhoz közeli parkban...Péter  otthon hagyta a céges telefonját, és mivel jó "support manager " vagyok, így ha sms-t, vagy hívást kapott, akkor azt továbbítottam a privát telefonjára...., de azért mégiscsak akkor könnyebbültem meg, mikor már az ő kezében volt a telefonja :)


A találkozónk után még el kellett mennem az állat boltba...Mert Csöpi "huzókája", póráza tönkre ment. Szép pirosat választottam neki:)


Hazafele a buszról, jó volt nézni az embereket.....Mindenki élvezte hogy jó idő van, egyre több turista van az utcákon....az ebédszünetben sokan a parkban ebédeltek, vagy mozogtak.....A part mentén csak annyit lehetett látni, hogy egyre többen mennek napozni, pihenni....


Hazaérve arra gondoltam, hogy kihasználom amíg süt a nap, és kint ebédelek a kertben....Fel is vittem a pokrócot, az ebédemet, egy újságot és a vizemet.....Hű társam Csöpke is csatlakozott hozzám. Együtt élveztük a napsugarakat :)








Angol, avagy a soha véget nem érő tanulás.....

Épp ma olvastam egy jó kis cikket a nyelvtanulásról. Miszerint soha nem késő elkezdeni, merthogy az agyunk olyan, mint az izmaink, karban kell tartani tanulással. És teljesen  mindegy hány éves vagy, ha elkezded a tanulást, az   segít, hogy az agyunkat frissen tartsuk.

http://divany.hu/ego/2014/12/08/megvan_meddig_erdemes_szivni_a_nyelvtanulassal/


Én még mindig meg vagyok illetődve, hogy angolul tanulok....Azt hittem a sulis évek után, hogy ha nem használom, akkor már nem is fogok tanulni....Erre, Péterrel kijöttünk ide a világ másik végére, ahol újra kezdtem elölről 10 év kihagyás után....

Mert éreztem, hogy ha nem tanulok, akkor nem nyílik meg számomra ez a világ, megrekedek, és nem fogok tudni ismerkedni, kommunikálni, jókat vitázni....


Sokan mondják, hogy "de jó neked, már biztos tökéletesen beszélsz".... Na ez nem így van...Számomra maga az angol tanulás egy soha végett nem érő dolog....Haladsz- haladsz, szinteket ugorsz meg, aztán egy idő után azt érzed megakadtál, hogy nehezebben megy egy -egy szint megugrása....Ilyenkor Péter szokta mondani, hogy ne aggódjak, haladok, csak most egy kicsit lassabb mértékben, meg az aki tanul, nem tud magának adni egy visszaigazolást, hogy, hogy áll....Mindig a körülötte levők mondják, jéééé sokkal jobban beszélsz, fejlődtél....


Lassan 6 hónapja hogy Christinámmal tanulok együtt. Christina egy fantasztikus nő, aki nem mellesleg 4 nyelven beszél....Irigylésre méltó...

Na szóval, 6 hónapja hogy intenzíven Christina "agyára" megyek :) Jó kis módszerei vannak, hogyan inspiráljon, jó kis feladatokat kapok tőle....Ő szoktatott rá az angol könyvek elolvasására, És ahogy egy-két könyvet elolvastam, úgy nőtt a siker élményem, hogy huhhh egy nekem is megy....Persze lassan haladtam, merthogy szótáraztam, meg a kifejezéseket, a nyelvtani szerkezeteket alá-alá húzogattam....

Christinám visszadta a hittem, hogy lehetséges tanulni és azt élvezni is...Hogy nem baj, ha hibázok, hiszen abból tanulni lehet....Sok pozitív visszacsatolást tesz nekem....Talán én mondhatni szigorúbb vagyok magammal, mint ő velem....Mindig mondja hogy nézd meg mennyi jó válaszod van, nekem meg mindig erre az a válaszom, de nézd meg mennyi hibám van :)....A pozitív megerősítésben hisz Christina, és ez jellemző az itteni oktatásra is....Hogy azt emelje ki ami a pozitív rész, és ne a negatívat....

Pár hete "őrültséget" követtem el, jelentkeztem az IELTS general nyelvvizsgára....Anikó barátnőmmel beszélgettem, mit és hogyan szeretnék a jövőben, és győzködött, ne várjak, menjek, mitől félek.... És ezek után jelentkeztem....A vizsga időpontja következő év februárjában lesz....

Mikor megkaptam a visszaigazolást a jelentkezésről, hihetetlen pánik lett úrrá rajtam, hogy én nem vagyok normális, de aztán a  másik felem meg azon győzködött, hogy jól tettem, mert így kapok egy visszajelzést meddig jutottam eddig...És nem mellesleg ha sikerül a vizsga, megpróbálom elfogadtatni otthon, hátha megkapnám végre a diplomámat.....Jó lenne :) Na majd meglátjuk....Izgulás van ezerrel, de a tanár nénimmel már elkezdtük a felkészülést....Minden  órámra kapok egy levél és egy esszé témát, amit ki kell dolgoznom....Vettem IELTS felkészitő könyveket Cd-vel. így az értelmező olvasást és a magnós részt is tudom gyakorolni....

A mai órám különleges óra volt...Ma a Nemzeti Múzeumba mentünk Christinámmal.....Szégyen, nem szégyen, én eddig nem voltam az épületben, pedig 3 éve itt lakunk....Mindig halogattam, hogy majd Péterrel....Igazán nem is tudom mire vártam....De ma megtört a jég, ma a tanárnénim  volt az idegen vezetőm... Szuper egy hely....Maga a múzeum ingyen van,  csak egy-két nagy kiállítás kerül pénzbe....Most például dinókról van   kiállítás....


Megnéztük a Maori kiállítást...Betekintést nyertem a kultúrájukba, ki van állítva eredeti házuk, eszközeik, ruháik, templomuk, hajójuk.....Meglátogattuk a Cook féle kiállítást, ahol megnézhettük, hogyan is jutottak el idáig az angolok, kik jöttek ide, hogyan kezdték itt el az életüket....


Majd megnéztük a bevándorlókról, az ide menekülőkről egy kiállítást....Épp mesélte Christinám, mikor az ő szülei idejöttek, 6 hetet utaztak a hajón, míg ideértek....Egyéni sorsokat is bemutatott a kiállítás, ki-honnan és miért menekült el....Talán ez és a maori kiállítás volt a legnagyobb hatással rám....

Pár képet csináltam, igaz azokat még az előcsarnokban....Annyira elvarázsoltak a kiállítások, meg a beszélgetésünk, hogy el tettem a fényképezőgépet....Egy biztos, most már egyedül is vissza fogok menni, és lassabban megteszem a mai útvonalunkat.....És persze majd dokumentálom, megmutatom nektek.....













Egy éve.....

Csöpikém egy éve érkezett Új-Zélandra....Hihetetlen hogy már egy éve itt van...Mintha tegnap éltem volna át, hogy felraktuk a repülőgépre, és elindítottuk őt ide, a világ másik végére....Emlékszem mikor elbúcsúztam tőle, ő is sírt és én is.....Folyamatosan figyeltük az interneten, merre van a repülőgépe, hol szállt le, hol szállt át, és mikor ékezett meg Aucklandbe....


Szerencsére a nagyobb ijedtségen kívül, nem lett semmi baja.....A karanténban kicsit többet kellett maradnia, mert meg kellett ismételni néhány vérvételt, aminek nem fogadták el az eredményét....

Nagy izgalommal mentünk érte....Mielőtt hazahoztuk, bevásároltunk neki....Vettünk neki egy tappancsos mintás ágyat, kis tálakat, puha takarót.....Az út hosszú volt és fárasztó, bár mikor megpillantottam a kiskutyám, arra gondoltam, érte a világ végére is elmennék....Jó kutyusom, első kutyám, akit imádok....Nagyon bújós, kedves kutyalány, aki mikor meglátott minket azt hitte álmodik....A kocsiba vidáman ugrott be, annak ellenére, hogy fél a  kocsiktól....


Egy éve hogy újra egyesült a mi kis családkánk, és habár nem volt könnyű ide kihozni....Mégis azt mondom, hogy megérte.....Mindennap egy ajándék amit együtt töltünk....Jókat sétálunk, együtt napozunk a napon, jön nekem segíteni amikor a kis szerelmemre vigyázok....


Igazi társ.....




Találkozások.....

Sűrű, mozgalmas hétvégén vagyunk túl. Emlékeztek Orsira, akiről már meséltem nektek. Fantasztikus lány, akinek nagy álma volt, hogy a világ ezen a részére jöjjön, utazgasson, tanuljon, dolgozzon....

http://klarikiwi.blogspot.co.nz/2014/07/pentek-jo-tarsasag-fini-vacsora.html

Amikor utoljára találkoztunk,akkor épp a déli szigetre igyekezett, majd következett Ausztrália, ahol csatlakozott a kalandjához, egy magyar fiú....Közösen végig utazták a kenguruk földjét, majd Balit....

Közben pedig Orsi szorgalmasan jegyzetelte élményeit, amit blog formájában el is lehet olvasni.....

http://www.hortobagyirantottvombat.hu/


Szuper írások, amikből betekintést nyerhetünk a két fiatal kalandjaiba....


Két hete mikor beszéltünk Orsival, mondta jönnek vissza Wellingtonba, és ha van kedvem találkozhatnánk.....

A múlt keddi angol órám után elmentünk ebédelni. Ákos és Péter is csatlakozott hozzánk....Így végre "Á"-val is találkozhattunk.... Akit azóta befogadtunk egy kis időre....., és aki napfényt hozott a mi kis szürke életünkbe...

A napjaink együtt izgalmasan, mozgalmasan telnek....Jókat beszélgettünk, jókat eszünk....És vasárnap kimentünk Scorching -Bayre együtt  egy kicsit napozni , pihenni....


Péter, Orsi és Ákos

Magyar fiú a vizben





Jó elbeszélgetni, kit-milyen indokok vezeték, hogy felkerekedjen és utazzon...Ki-hogyan érzi magát, és hogy mi a terv ezután....


A kaland mindenki számára folytatódik.....Orsi itt marad Wellingtonban.....Ákos felkerekedik majd és gyümölcsösökben fog dolgozni, közben utazgat tovább....


Mi szintén itt maradunk, még egy pár évig.....

Egy biztos jó, hogy megismerkedtünk, jó hogy megosztjuk egymással az élményeinket, tanulságosak, megnyugtatóak, elgondolkodtatóak....


A kalandjaink tehát folytatódnak a Nagy Fehér Felhő Országában, Új-Zélandon.....

Ú.I: Ákos régóta szeretne egy blogot, hogy  a fényképeit és a videóit egy helyen tudja tartani, megmutatni....Biztassuk együtt, hogy minél előbb kezdjen el írni és képeket mutogatni.....Azt hiszem mi csak jól járnánk vele.....

Hobbit láz ezerrel....

Teljes gőzzel Hobbit lázban ég Wellington.....Újra, ezúttal utolsó alkalommal, hiszen elkészülni látszik az utolsó rész.....

És ennek a hobbit láznak több látható jele is van....Tegnap megjelent a sárkány a repülőtéren....Nagyon jól néz ki....






Az Air New Zealand megint nagyon kitett magáért. megcsinálták az újabb biztonság védelmi videójukat a Weta team segitségével....Ami mondanom se kell Hobbitos megint....

Fantasztikus videók ezek, mindig nagyon várom az újabb és újabb biztonsági videójukat....Szerintem a világon egyedülálló kisfilmek ezek...Garantáltan mindenki odafigyel rájuk.....



És hát a háttér munkába is betekintést tehetünk....Hogyan is készült ez a videó.....:



És végül de nem utolsó sorban ma reggel megjelent a The Hobbit: The Battle of the Five Armies legújabb előzetese is.....Megindult a visszaszámlálás...Decemberben érkezik a film a mozikba....:




Ebéd Péterékkel egy csodás napsütéses napon.....

Reggel mikor felkeltünk még felhős volt az ég, szélcsend volt.....Még mondtam is Péternek, hogy minek megy biciklivel, hiszen ma esni fog.....Hát nagyot tévedtem....Délelőtt tíz óra után kezdett kitisztulni az ég, és a kisütött a nap.....A felhők eltűntek, mintha soha nem lettek volna ott.....

Bent volt dolgom a városban, és az angol órám előtt elmentünk Péterrel ebédelni.....A part mellett ebédeltünk, egy maori étteremben.....Szuper hely, gyönyörű helyen.... Az étterem mellett a parton van egy kis füves rész, sokan ott ültek le, fogyasztották el az ebédjüket és élvezték a napsugarakat.....Mondtam is Péternek, így aztán ki lehet bírni egy munkás napot.....

Az ebéd nagyon finom volt, Péter egyik kollégája is csatlakozott hozzánk....

Az étterem mellett, maori hajók vannak kiállítva,megkérdeztem, hogy bemehetnék-e, és lefotózhatom-e.....Mondták menjek nyugodtan.... Gyönyörű fafaragásos csónakok, amiket ünnepek alkalmával, még most is használnak....














Játékos délelőttök.... :)

Amikóék lassan egy éve, hogy ide költöztek az utcánkba.....Még akkor ismerkedtünk meg egymással, mikor Dani még csak pocaklakó volt.....Azóta eltelt 2 és fél év.....

A napokban segítek vigyázni Danira....Nem igazán babiszitterkedésnek hívom, merthogy olyan csoda ez a kisember, hogy mindig öröm vele lenni....


Jó érzés hogy amikor meglát, akkor már messziről kiabálja a nevem , hogy Káááájjjiiii....És arról nem is beszélve, mennyire szereti Csöpit is.....Ő Csöpinek a kisgazdija..... Éppen most tanulja, hogyan kell leültetni a kutyusom....

Mindig öröm, ha együtt vagyunk...Szoktam is mondani Anikónak, Dani nagy húzóerő, lélek- gyógyító nekem....Hogy habár elvesztettem két babát, ő nekem a remény sugár, hogy miért is szeretnék gyermeket....Nagyon jó nevelés, kedves, életvidám fiú....Már kértem is Anikóékat, árulják el mi a receptjük, hogyan is kell ilyen jó kis pasit összehozni.....


Ma csodás időnk volt....A napokban olyan szépen sütött a nap, hogy akár már pulcsiban is jól érzi magát az ember....A reggeli mesehallgatás, és gyurmázás után, elmentünk a közeli játszótérre.....Egy kis park, ahol nyugodtan rohangálhatnak a gyerekek, van egy-két játék is rajta.....


Dani imád hintázni...Közben mindig éneklem neki a hinta-palinta dalocskát.....Sokat szoktam neki énekelni, vagy mondókát mondani.....A borzalmas hangom ellenére, szerencsére eddig a gyermek, nem szólt, hogy hagyjam inkább abba :)


A hintázás közben számolgattuk a repülőgépeket....Igazi pasi, imádja a repülőket, a helikoptereket, a vonatokat és az autókat.....Most épp a verdák című mesét nézzük ezerrel....


A délelőtti nagy "kalandok" után  hazaérve, úgy döntöttem, hogy kint a szabad levegőn eszem meg az ebédemet....Felvittem a kertbe a pokrócot, kiültem, és a tájat nézve megebédeltem....Csöpke is csatlakozott hozzám....Imád kint lenni, napozni.....Úgy látszik még nem elég fekete a bundája :)


Holnap is találkozunk Danival, alig várom, hogy  majd miket fogunk játszani..... Remélem majd mesél nekem....Imádom, mikor egy-egy könyvet kiválaszt, és elmondja nekem félig angolul- félig magyarul,félig baba nyelven:)


Vidámkodunk.... :)



Csend oka

Anyukámmal beszélgettem egyik nap, és kérdezte tőlem, miért nem írok többet a blogomba....Hogy régen írtam, pedig úgy szereti olvasni. És ha nem is tudunk beszélni, akkor is tudja, mi van velük, hogy vagyunk....


Pár hónapja kaptam egy nagyobb kritikát, és be kell valljam, annyira megijedtem tőle, hogy ez egy kicsit visszatartott attól, hogy írjak....Pedig nagyon fontos nekem ez a blog, olyan mintha a gyerekem lenne....Egyedül kezdtem el szerkezgetni, egyedül én írok bele....

És hogy elolvastam hogy mások mit is gondolnak..., bevallom kicsit elijesztett....Merthogy ez egy személyes blog....Az érzéseimet, a gondolataimat adom ki....Amit itt olvashattok, az mind én vagyok...Hegedűsné Németh Klára, avagy Klárikiwi.....A helyesírási hibáimmal, a lüke szó összetételeimmel.....

3 éve írom már....ilyen kitartó még szinte nem voltam semmiben....és úgy éreztem ha a blogomat bántják, akkor azzal engem bántanak.....annyira egyek vagyunk....

Persze  mondhatjátok, hát mégis én vállaltam, hogy írók...vállaltam a  nevemet és kiraktam a fényképemet.....és persze azt is tudom hogy,  nem ez lesz az utolsó kritikám....de ez van, vállalom, megijedtem, és visszabújtam a  csiga házamba.....


Azt mondják az írás segít a probléma megoldásában....Remélem most hogy kiírtam magamból, ezután újra tiszta szívvel tudok majd nektek írni innen a világ másik végéről....




Három éve érkeztünk....

2011. szeptember 28-án dél fele landoltunk Wellington repülőterén....Nagyon fáradtan, reményekkel és félelmekkel teli....Három év telt el azóta....Sok minden történt velünk..... Szinte hihetetlen hogyan is kezdtük, a mi kis utazásunkat....


A napokban-hetekben sokat nosztalgiáztunk, merthogy nemrég volt a házassági évfordulónk is....Mielőtt kijöttünk, összeházasodtunk, hogy egy családként kezdjük meg az új életünket..... Ebéd szünetben volt a házassági ceremóniánk....Szuper egy nap volt, barátokkal, és testvérekkel együtt ünnepeltünk....És első házas alkunk részeként, az én örömömre szuper képek készültek rólunk....




Aztán már csak azt vettük észre, hogy 2 hetünk maradt a búcsúzkodásra, az ölelésekre, a pakolásra, és indulhattunk a világ másik végére....Ahol nem tudhattuk előre, hogy sikerülni fog-e, ki tudunk-e tartani, milyen akadályokkal találkozunk, mennyi mindent kell majd tanulnunk, vagy hogy mennyi mindenről kell is lemondanunk.... 

A búcsúnk akkor így hangzott:

"Búcsúzom, egy kicsit csöndben, egy kicsit mosolyogva, egy kicsit egyedül, vagy többed magammal....
Mindig azt szoktam mondani, mikor eljön a szülinapom, hogy a fene már megint eltelt egy év, már megint nem tudtam semmit letenni az asztalra....És most azon veszem magam, ami hihetetlen, elképzelhetetlen egyrészt, hogy egy új világ felé haladunk Péteremmel....Új lehetőség....Új Élet..... A sors most adott egy "pofont" vagy "Áldást"....
Egy biztos, most aztán megmutathatom mire is vagyok képes....De elég a rébuszokból, ott tartottam, hogy búcsúzom, de nem örökre, csak egy kis időre....Az új élet:Új-Zéland....igen-igen mindenki jól olvassa, Új-zéland a Kiwik és Maorik Földje, ahol mindig fúj a szél, de süt a nap, ahol gyönyörű tájak vannak, ahol jobb oldalon van a kormány....
Remélem tudjátok, hogy fontosak vagytok nekem, és remélem tudjátok, nehezen hagylak itt titeket családom és barátaim....
Egy biztos a visszaszámlálás megindult, nem sok van hátra....."


És hogy mi történt velünk ezalatt az évek alatt:

  • Péter még mindig azon a helyen dolgozik ahol elkezdte...Szereti a munkáját, fejleszti a tudását
  • Elkezdtem önkénteskedni, és ezután kaptam egy állásajánlatot, így kipróbálhattam magam mint gondozó egy idősek otthonában....
  • Idegen nyelven, angolul kell kommunikálnunk...Péter mikor kijöttünk már akkor is nagyon jól beszélt angolul, én mai napig tanulok...Még kell Péter segítsége, de vannak dolgok amiket már egyedül is el tudok intézni....
  • Új házba költöztünk, ahonnan csodás kilátásunk nyílik....
  • Eddig minden évben haza tudtunk látogatni...Idén sajnos nem megyünk haza, helyette kicsit utazgattunk majd Új-Zélandon....
  • Az első work visánk lejárt, amit meghosszabbítottunk, és ezek után kérvényeztük és meg is kaptuk a residency-nket....
  • Csöpi kutyust sikerült kihoznunk....A kiskutyámat mikor kijöttünk otthon kellett hagyni, rengeteg intézkedésbe, szervezésbe tellett, de nagy öröm hogy itt van velünk....
  • Új barátokat szereztünk, egy csomó új  kultúrával ismerkedhettünk, új ételeket próbálhattunk ki
  • 2 bőrönddel érkeztünk, ma már sokkal-de sokkal több mindenünk van, a használt bútorokat amiket vettünk először, le tudtuk cserélni, csodás konyhám lett, csodás gépeim, amiket imádok....








SzabiOn Harmadik nap.... :)

Csöpke reggel rázó fenékkel kelt....Kis simi után, kikeltem az ágyból....Így Péter még tudott kicsit még pihenni.....Felhős reggelre ébredtünk, persze ez nem szegte kedvünk a kirándulástól.....


Egy gyors  reggeli után útnak is indultunk,....Egy csodás Nemzeti parkot néztünk meg, nem messze a szállásunktól....A park neve: Redwoods....Nagyon szép hely...Már amikor megérkeztünk, úgy tűnt mintha egy másik világba érkeztünk volna....Hatalmas fák fogadtak minket....Több száz évesek...Ha mesélni tudnának, azt hiszem hallanánk egy-két történetet.....

A park maga hatalmas területen terül el.....Gyalogos ösvények, lovas ösvények és biciklis ösvények mindenfele....Természetesen minden kitáblázva, biztosítva az ide látogatót arról, hogy  nem tudnak eltévedni....Nagy kincs ez a helyieknek...Sokan jönnek ide futni, gyerekekkel, kutyákkal sétálni....

Friss levegő, csodálatos színek fogadják az ide látogatókat....:)

Sikerült egy-két kincset vásárolnom a helyi kis boltban, addig Péter tudott inni egy friss kávét....

A sétánk alatt Spielberg bácsi jutott eszünkbe...Olyan feelingünk volt, mintha a Jurassic Parkban lennénk, és a páfrányok között ott bujkálnának a dinók.... :)