Boldog Új Évet :)



Az év utolsó estéje jön....Gyönyörű napunk volt ma....Kutyasétáltatás közben kicsit megemlékeztem az évünkről, az éveinkről.... mire nem jó egy kis kutyaséta....az ötödik évünket kezdjük meg itt Új-Zélandon...Nagy terveink nincsenek, talán annyi hogy lassan el kéne döntenünk, hogyan is tovább, maradunk-e itt, vagy idővel hazamegyünk....még sok mindenen múlik...
Péter idén rengeteget dolgozott, azt hiszem elmondhatom helyette is, hogy nagyon tetszik neki az új pozíciója, kihívásokkal teli, sok új dolgot tanult meg magáról....
Én megkaptam életeim legszebb ajándékát...anyuka lehettem.... Lili csodálatos kis hölgy kezd lenni....8 hónapos, csodás, boldog, mosolygós kislány....Terveim vannak, mit szeretnék jövőre....Tanulni mindenképpen szeretnék, folytatom majd az angolozást, és szeretném ha majd lehetne Lilinek majd egy tesója is....
Nektek barátaim, családjaink és olvasóim Kívánok Boldog Új Évet....Kívánom, hogy legyenek álmaitok, amiket ne féljetek teljesíteni....Kívánom nektek, hogy legyetek nagyon boldogok, mosolygósak, hogy lássátok meg a jót....mert ha ti jót tesztek és mosolyogtok, mindenki más is körülötettek mosolyogni fog.....
Szeretném megköszöni, hogy velem vagytok, és habár az elmúlt hónapokban kevesebbet írtam, igyekszem a következő évben többet írni...merthogy az "új álom Kiwilanden" folytatódik.... Ölelés


Utolsó hetünk Magyarországon....

Több mint két hete itthon vagyunk, kezdünk visszarázódni a hétköznapokba, a jet legünk kezd elmúlni....már nem hajnali 4-kor reggelizünk együtt a konyhában:)

Péter már dolgozik ezerrel, szegénykém szinte csak aludni jár haza. Sok a munka....Abban reménykedem hogy már nincs sok hátra ebből az évből, és hogy mikor jön az évvégi leállás, megint itthon tud majd lenni kicsit velünk.. tudunk egy kicsit utazgatni,hiszen Eti néni Péter anyukája itt van velünk. Ráadásul így mi is több mindent láthatnánk Új-Zélandból....

Hihetetlen hogy már 4 éve itt lakunk, megy az idő...Eddig sajna nem sokat utazgattunk itt, merthogy a szabadságunkat mindig a hazaútra tartogattuk....

Jó volt otthon...Az utolsó héten elkezdtünk búcsúzkodni....Apukám és anyukám feljöttek Budapestre, így egy közös ebédet tudtunk eltölteni a családdal, sőt még családi kép is készült....Elvált szülők gyermeke vagyok, és hát nem tudom, mikor volt utoljára közös családi képünk....most elkészült....hosszú évek után először....A tesóimmal meg is jegyeztük milyen jók lettek....csináltuk hármas képet is, amin csak mi tesók voltunk....







Utolsó hétre maradtak baráti találkozások is....Orsi és Tibi fiammal itt ismerkedtünk meg Wellingtonban, amolyan fogadott gyerekekké váltak....Szeretjük őket nagyon. Egy éve lassan hogy hazaköltöztek....Most egy év után újra együtt reggeliztünk, és ott folytattuk a beszélgetést, a viccelődést, a nevetést, ahol abbahagytuk....Jó volt őket látni, jó volt hallgatni, hogy és miként kezdték újra a budapesti életüket....






A másik nagy találkozás Zsuzskámékkal volt...Péter, Zsuzskám és Rudi az egyetemi évek alatt ismerkedtek meg, és lettek barátok...Épp azt beszéltük, hogy 14 éve ismerik már egymást....Megy az idő...Van egy csodás kisfiúk, Péterke, az én Péterem után kapta a nevét....Csodás kispasi lett belőle....Tele energiával és nagy mosollyal....

Péterkének nagyon tetszett Lili....Mesélte Zsuzskám, hogy Péterke mondta neki, hogy nem szereti a kisbabákat....de mikor kérdezte anyukája mit szól Lilihez, azt mondta nagyon aranyos Lili...A következő kérdésünk az volt, hogy elvenné-e feleségül Lilit:) Azt mondta igen:) Mi anyukák olvadoztunk is....Készült is egy olyan kép amin Péterke fogja Lilit :)



Az indulás napja érzelmesen alakult...Péter anyukája, aki jött velünk, aznap jött fel Budapestre. Péter tesója és párja kísérte el. Minket Péter unokanővére és párja vitt ki a repülőtérre....A repülőtérre kijött hugim és öcsikém is.... Nehezen ment a búcsúzás....Én egy kicsit sírósabb  voltam....Sokkal jobban megviselt most a  búcsúzás, mint máskor....Lehet még a hormonok dolgoznak bennem....Vagy csak nagyon jó volt otthon, és most nem tudtuk megmondani mikor tudunk újra menni....

Most ki kell találnunk mi legyen, hogyan legyen...Hiszen eredetileg 5 évre terveztük a mi nagy utazásunkat ide Új-Zélandra, és ebből letelt már négy év.... Az igazi visszaszámlálás most jött el,  a következő nagy dolog amit el kell döntenünk, hogy hova írassuk majd be Lilit....Melyik iskola rendszert kezdje meg?.... Maradjunk, vagy menjünk haza?....


De ez még a jövő zenéje....Egy biztos, Eti néni az első aki itt van velünk....És reményeim szerint majd az én szüleim is jönnek....Szeretnénk megmutatni, hol lakunk, kik a barátaink, milyen életet építettünk fel magunknak, itt a világ másik felén, ahol mosolygósak az emberek, mindig zöld a növényzet, és ahol óceán vesz minket körül....

És hogy hogyan telt az utunk, milyen volt egy 5-6 hónapossal utazni, majd legközelebb elmesélem.... :)