Az örökös dilemmák....

Még mindig ugyanazok a kérdések foglalkoztatnak minket/engem, egyrészt hogy jól döntöttünk-e hogy kijöttünk, milyen jövőnk lett volna otthon, lenne-e már lakásunk, megszületett volna-e Lili otthon, vagy hogy mi magunk mit értünk-érünk el itt kint....

A kérdés számomra azért is fontos, mert lassan 5 éve itt vagyunk, ebből háromszor mentünk haza, 3 éve nem dolgozom, Lili 14 hónapos...és ezek a számok miért is fontosak...egyrészt amit előbb is írtam, hogy vajon mit tudok felmutatni....Péter nevében most nem írnék, mert ő éli az életét, alakulnak a  dolgai, de leginkább ő maga tudna mesélni az érzéseiről, bár ahogy fogalmazni szokott, olyan szépen el tudom mesélni mivel foglalkozik a munkahelyén... :)


Most hogy Lili egyre idősebb, elkezdett foglalkoztatni, mit és hogyan kell tennem, hogy visszatérjek a munkaerő piacra....Egyet biztosan tudok, az időseimhez nem mennék vissza most hogy van gyermekünk...Mióta elkezdtem dolgozni, mindig olyan munkahelyem volt, ahol hétvégén, délelőtt-délután, de volt ahol éjszakába nyúlóan dolgoztam, volt hogy ünnepnapokon is....Ami amig ketten vagytok, nem olyan fontos, de amint megjelenik a családban egy gyermek, megfogalmazodik benned, hogy nem szeretnél hétvégeken-ünnepnapokon dolgozni, hanem a családdal szeretnél lenni, élményeket szeretnél a gyermekeddel-gyermekeiddel....


Szeretnénk tesót Lilinek, úgyhogy ha összejön, akkor persze még maradok itthon, de ha nem jön össze, akkor szeretnék egy olyan munkát, ahol részmunkaidőben dolgozhatok, és nem szakadok szét a családanya-dolgozó nő és feleség háromszögében....

Három éve itthon vagyok, mert az gondoltam, ha anyuka szeretnék lenni, akkor mindent meg kell tennem két baba elvesztése után, hogy a testem és a lelkem rendbe  jöjjön, örömmel tudjam várni a babát, boldogan éljem meg a várandóságomat... Ami mellesleg fantasztikus időszak volt az életemben...Boldogan és felszabadultan vártuk Lilit, tervezgettünk, számolgattuk vissza a napokat....

A 9 hónap alatt se hagytam abba az angol tanulást, Christinámmal csináltuk a közös munkát és szerencsére meg is lett az eredménye, elmentem IELTS vizsgát tenni, amit egy honositási procedúra után elfogadtak otthon, így meglett a diplomám végre....Sokat vártam rá, de megvan....

Amikor visszaértünk tavaly Magyarországról, pár hétre rá postán kiküldték apukámhoz, úgyhogy személyesen még nem fogtam kézbe, de a tudat, hogy megvan, szuper érzés....


Azt hiszem szerencsés vagyok, hogy Péter sok mindent megoszt velem ami munkahelyén történik, rengeteget tanulok így tőle, hogy pl. milyen folyamatok vannak náluk, milyen a cégpolitika, hogyan lehet jól tárgyalni a cégekkel és az ügyfelekkel....Ami számomra a legérdekesebb a különbőző módszerek, folyamatok egy-egy probléma megoldására...Ki-kivel áll kapcsolatba, kinek mi a jogköre és feladata....

Péter évek óta mondja, hogy van egy "módszertan", ami tulajdonképpen az amiket megbeszélünk, és ami szerinte menne nekem, mert egész jól átlátom már mit is kell csinálni egy folyamat, egy probléma megoldás során....Ezt  ITIL-nek hívják (Information Technology Infrasructure Library)....Eddig mindig hallogattam, kétkedve fogadtam, hogy ez nekem menne-e, de most hogy előkerült újra, hogy mit is kéne csinálnom, ha újra munkába szeretnék állni, azt gondolom belevágok....Na nem mondom lefostam a bokámat, mikor ismertető jelleggel átküldtem a sulit Péternek, hogy nézze meg a honlapjukat, erre Péter csak annyit mondott mikor itthon volt, hogy befizette az első részt vizsgával együtt...

Azt hiszem itt van az újabb kihívásom,ami egyre valóságosabb, hiszen tegnap megkaptam a belépési kódomat az online kurzusra,  ami 90 napig érvényes...Szóval tanulhatok, ami a nehézség a mellett, hogy ez egy új terület számomra, hogy mindezt angolul kell tanulnom....Izgalmas és félelmetes egyszerre...Izgulok is....












Irás képességének visszakapása.....

Azt mondják ha valami szokást fel szeretnél venni, akkor azt legalább 21 napon keresztül kell csinálnod és szép lassan az életed része lesz...


Olyan régen írtam, olyan rég nyomkodtam a klaviatúrát, hogy már attól félek elfelejtettem  írni, vagy annyira fáradt vagyok néha, hogy semmi értelmeset nem tudnék írni...

Persze a fejemben vannak kész posztok, témák, amiket mindenképp szeretnék megörökiteni, megmutatni, elmesélni...


A lényeg, hogy telik az idő...Tegnap volt itt a tél első napja, én utoljára 2015-ös év utolsó napján írtam amikor is még épp hogy elkezdődött itt a nyár....Azóta sok minden történt velük...Itt volt Péter anyukája hat hónapot töltött velünk, Lili egy éves lett... Péter ezerrel nyomja a munkát, Csöpikémnek szerintem több ősz szőr szála lett, ahogy a kiscsaj egyre mozgékonyabb....

Szóval tudnék mesélni, remélem most hogy már éjszaka kezdünk egyre többet aludni, alkalmam is lesz rá :)


Addig is remélem jól vagytok....


Pussz: Klárikiwi






Boldog Új Évet :)



Az év utolsó estéje jön....Gyönyörű napunk volt ma....Kutyasétáltatás közben kicsit megemlékeztem az évünkről, az éveinkről.... mire nem jó egy kis kutyaséta....az ötödik évünket kezdjük meg itt Új-Zélandon...Nagy terveink nincsenek, talán annyi hogy lassan el kéne döntenünk, hogyan is tovább, maradunk-e itt, vagy idővel hazamegyünk....még sok mindenen múlik...
Péter idén rengeteget dolgozott, azt hiszem elmondhatom helyette is, hogy nagyon tetszik neki az új pozíciója, kihívásokkal teli, sok új dolgot tanult meg magáról....
Én megkaptam életeim legszebb ajándékát...anyuka lehettem.... Lili csodálatos kis hölgy kezd lenni....8 hónapos, csodás, boldog, mosolygós kislány....Terveim vannak, mit szeretnék jövőre....Tanulni mindenképpen szeretnék, folytatom majd az angolozást, és szeretném ha majd lehetne Lilinek majd egy tesója is....
Nektek barátaim, családjaink és olvasóim Kívánok Boldog Új Évet....Kívánom, hogy legyenek álmaitok, amiket ne féljetek teljesíteni....Kívánom nektek, hogy legyetek nagyon boldogok, mosolygósak, hogy lássátok meg a jót....mert ha ti jót tesztek és mosolyogtok, mindenki más is körülötettek mosolyogni fog.....
Szeretném megköszöni, hogy velem vagytok, és habár az elmúlt hónapokban kevesebbet írtam, igyekszem a következő évben többet írni...merthogy az "új álom Kiwilanden" folytatódik.... Ölelés