Látogatóban az időseimnél....

Tegnap dagadt a májam, na nem azért, merthogy sokat ettem volna, hanem a büszkeségtől....Lili egy csoda számomra....Pár napja voltunk négy hónaposak...Hihetetlenül megy az idő...Édes, mosolygós kislány, aki imád társaságban lenni, nem fél az idegenektől...

Tegnap egy rövid délelőtti alvás után, úgy döntöttem, hogy ezt a szép időt kihasználjuk, és ellátogattunk az idősek otthonába, ahol dolgoztam....Ezer meg egy éve nem voltam már megnézni az időseimet és a kollégákat...Már nagyon hiányoztak....

Ebéd idő előtt érkeztünk, épp ment a napi foglalkozások, játékok....

Jan fogadott minket a recepción, annyira megörült nekünk, hogy hangosan felsikított mikor meglátott minket...Imádom ezt a csupa mosoly nőt....El is kérte Lilit és már jött is velünk, hogy körbemenjünk, és büszkén mutogassa ezt a csöpp lányt....Hát a siker nem maradt el...Mindenki nagy mosolyra húzta a száját, hogy jaj de édes baba....

Egy biztos ha idősekhez mész, két dologgal sikert aratsz, ha valamilyen állattal érkezel, vagy kisgyerekkel...

Cathy akinek segítettem, mondta  mutassam be ezt a kislányt mindenkinek....Egyesével odamentünk mindenkihez, és szépen bemutatkoztunk :) Lili először megszeppent a sok új arc láttán, majd nyugodtan nyugtázta, hogy jó helyen van, mindenki csak mosolyog rá:)

Voltak új arcok nekem is...sajna mióta nem dolgozom, több mint két éve, azóta akiket ismertem itt hagyták ezt a   földi létet, és elmentek máshova....Persze maradtak azért régi ismerősök....Leon a lengyel bácsim, annyira örült nekünk, hogy Cathynek egy fotót is kellett készítenie rólunk, ahogy összebújjunk....


Suehoz a főnök asszonyomhoz is benéztünk, mikor szabad lett....Jaj, nagyon szeretem őt. Mondta ide bármikor visszamehetek dolgozni, azonnal visszavesz....Mondtam is neki, hogy nagyon köszönöm, de egyenlőre még otthon maradok:) Mondta abszolút megérti :)

Megfogta Lilit, nagyon jól állt neki...Sajna neki és a férjének nem lehetett gyermeke. Most a kutyusuk a mindenük....

Szóval egy szuper nap volt....hazafele sétáltunk egy nagyot, ahol be is aludt a kiscsaj...elfáradt a sok új élménytől....

Búcsúzáskor még megígértük, hogy megyünk máskor is....Hiszen ez a sok dédimama és dédipapa visszavár minket :)

Ablakból kikukantva....

Gyönyörű hely Új-Zéland, ez nem kérdés...Ahol lakunk a kilátásunk fantasztikus.Akárki jön hozzánk, az ablak előtt ragad....leül a párkányunkra, és néz csak kifelé... Nem kellenek ilyenkor szavak, a hegyek, a repülők, az óceán látványa magával ragad...Ilyenkor mindig mondom nekik, "gondoljátok el milyen szép egy-egy naplemente, kezedben egy pohár borral"... Egy sűrű nap után, garantáltan lenyugszol....

Ma téli napunk volt...Napsütéses....És a naplementénk....sóhaj....nincsenek szavak....Mutatom:








Lili...

 Reggel van...még csönd van...Kis maszat még alszik a hajnali kelés után:) Hihetetlen de elmúltunk két hónaposak....A nappalok és éjszakák kezdenek külön válni....Már mintha alakulna a napi rutinunk is....Kevesebb a sírás és egyre több a nézelődés....Édes ahogy azokkal a nagy bogár szemeivel nézelődik, tanul, felfedezi a világot :)

Anya és apa már mosolyt is kap, és ha nem tetszik valami, kényelmetlen valami, akkor jelzi, hogy segítség kéne :)

Közben hű követőm Csöpke olyan lett mint egy pótanyuka....Imádja a kiscsajt...Ha sír jön velem a szobájába, nézi mi lehet a baj, ha szoptatok, akkor a lábamnál alszik, vagy a kanapén mellettünk :)

A család nagyon boldog és izgatott az unoka miatt...Mindennap beszélünk velük....A nagyikkal mindenképp :) Ahogy Péter anyukája szokta mondani "itt a nagyi a "dobozban""....

Hihetetlen mennyit fejlődött már, a súlya is egyre nagyobb, már kezdi elveszíteni a csecsemő kinézetét, egyre hosszabb....Még mindig rácsodálkozom, hogy egy ilyen gyönyörű kislányt hoztunk össze, hogy a pocakomban fejlődött...

Apukája és lánya között hatalmas a szerelem...Mikor Lili megszületett Péter szemében könnyek csillogtak. Olyan jó őket nézni....olyan jó hallgatni ahogy beszélgetnek egymással.... Ha lehet ilyet mondani, most még jobban beleszerettem Péterbe....El se tudom mondani mennyit segít nekem....

Ami a legfurább, hogy nem tudsz úgy és annyit aludni mint régen...Persze figyelmeztetek barátnők, mondták, hogy a kezdetek nehezek....De erre senki se készít fel....

És hogy milyen anyukának lenni....A legcsodálatosabb és a legfárasztóbb feladat....

Napról-napra egyre könnyebb is, most már kezdek ráérezni mi lehet a baj, egyre többet vagyunk kint a szabad levegőn, ha jó időnk van, utazgatunk buszon, és már vendégeket is fogadtunk.

A szülés hosszú volt és izgalmas...De ha lehetne újra csinálnám....és remélem fogom is.... Tesót mindenképp szeretnénk, de ez attól is függ, hogy minden rendben van-e velem...Majd vissza szeretnék menni Andrewhoz, aki megműtött, nézzen át...minden okés-e odabent :)

És hát mit is mondhatnék még, azt hiszem a képeink többet mondanak minden szónál....Mutatom :)

Első reggelünk a kórházban :)

Hazértünk.... :)


Tapik :)








Ahogy hallom mennem kell, ébredezünk....Puszi nektek :)