Van úgy.....


Van úgy, hogy az ember elkeseredik, ha nem megy valami. Ma nem kicsit, hanem nagyon szenvedtem az angol házimmal. Mondatokat kaptam, amit ki kellett javítanom.... És hát az istennek sem ment. Hazajött Péter és csak azt látta, hogy könnyezve magyarázom, hogy nem tudom megcsinálni a házimat. Biztatót, hogy nem azért kaptam ezt a házit, hogy elkeseredjek, hanem azért, hogy Christina az angol tanárnőm tudja min kell dolgoznunk, hol vannak a hiányosságaim. Szeretem Pétert ahogy érvel, elgondolkodtat, megnyugtat, rávilágít dolgokra....


Aztán szembe jött velem egy csodás videó. Évadról-évadra szoktam követni ennek a versenynek a táncait. Van egy fantasztikus lány ebben az évadban, aki olyat tesz, amit senki se gondolna. Habár azt hinnénk hatalmas hátránnyal indul, hiszen elvesztette térd alatt mindkét lábát. De helyette olyan erőt kapott, amit senki és semmi nem vehet el. Maradjunk annyiban szem nem marad szárazon ez utána videó után. Hatalmas erőt adott nekem is abban, hogy habár tény, nem megy, de van miért és kiért dolgoznom az angolomon.

Azt szeretném, hogy sikerüljön, amit elterveztem, nemcsak magam miatt, hanem, hogy Péter is büszke lehessen rám. Sokan hiszik azáltal hogy itt vagyok, már folyékonyan megy nekem az angol.....Jelentem nem így van, ez nekem egy örökös harc....De nem adom fel, egyszer én is megtanulok angolul.....

 
 
 
 
 
 
 
 
 

Megvan a work visa hosszabbitásunk....

Nagy a boldogság. Félig teljesült  a terv. Pénteken Pétert hívták mehet be a hivatalba, elbírálták a work visánkat, és sikeresen meg is hosszabbították újabb 2,5 évre. Szerencsénk van. Bár kicsit megijedtünk, hiszen minden papírt, igazolást, útleveleket  visszakaptunk. Péter az irodába vissza térve írt is egy levelet, hogy minden rendben van-e, merthogy mi beadtuk a letelepedésire is a papírokat.


Kedvesek voltak, és gyorsan kaptunk is választ, hogy kaptunk egy ügyintézőt, aki intézi az ügyünket, és lemásolták a papírjainkat, úgyhogy minden rendben van.


Nagy kő esett le a szívünkről.... :)

Itt az első rossz idő....

Múlt héten csodás időnk volt, mondhatom melegebb, csodásabb idő volt, mint nyáron. Igyekeztünk is kihasználni. Kint olvastam, tanultam, addig Csöpke mellettem élvezte a napsugarakat. Szombaton meg kint reggeliztünk Péterrel. A reggeli után be is jött, hogy neki túl meleg van, nagyon süti a nap, mi még Csöpkével kint maradtunk....



Aztán eljött a vasárnap...megjelentek a felhők....befelé jöttek egyre-egyre az öbölbe. Aztán megjelent a köd felhő....Csucs-csupa fehérség.....És ezek után az eső is megérkezett. Na nem az a kis szemerkélős, kedves eső.....Na nem..... Az az igazi keresztbe-esős-szeles....És ez így megy napok óta. Ma már csütörtök van....És még mindig esik, és nem úgy néz ki mint aki befejezné..... Szegény Csöpkém nem élvezi ezt az időt, ahogy rosszabbodott az idő, annál jobban rövidültek a sétáink. Mondhatni annyira redukálódtak, hogy elértük az első kanyart, egyet pisilt, majd tüntetőleg megfordult, és szaladva elindult hazafelé......