Boldog Szülinapot kiskutyám....:)

Augusztus közepén járunk....Nekünk az augusztus egy igen sűrű hónap szülinapok és névnapok tekintetében.

A mai nap egy speciális, ma újra együtt ünnepeljük Csöpkével a szülinapunkat.....

2003. augusztus 17-e.....Egy meleg csodás, nyári  napon, hugim bejött a szobámba, hogy lassan dél, de le kéne mennünk a vásárba megnézni a kutyusokat..... Nagyon vágytunk egy kis kutyára...Még soha nem volt házi állatunk....Anyut már rászedtük, apa nem rajongott az ötletért, de arra gondoltunk, ha hazahozunk egy kutyust, és majd meglátja, akkor megbékél.....


Elindultunk ketten, nagy izgalommal. A kis állatok között, egy dobozban megpillantottunk, egy fekete kis gombócot, hatalmas nagy szemekkel. A tulajok, egy idős házas pár volt. A dobozra az volt ráírva, hogy ingyen elvihető....

Csöpke hatalmas boci szemekkel nézett ránk, elfért még a kezünkben....Az idős házaspár elmondta, hogy tacsi az anyukája, és hogy több testvére volt, akiket sikerült már elajándékozni, már csak ez a kis szőr pamacs maradt.....

Mi azonnal szerelmesek lettünk belé, és elkezdtük kérdezgetni a házaspárt megkaphatnánk-e őt, merthogy mi nagyon szeretnénk egy kutyust, van még egy tesónk, és nálunk tuti jó helye lenne, nagyon vigyáznánk rá.....

A kis szőr pamacsot megkaptuk, azzal az ígéretünkkel, hogy jó gazdik leszünk, nagyon szeretni fogjuk....Emlékszem mikor hazafelé mentünk, felváltva cipeltük....Aztán ahogy hazaértünk, az előszobába csináltunk neki egy kis vackot, takarókból....Szegény kutyus azonnal elaludt....

Ahogy néztük őt, elkezdtünk gondolkodni neveken....Először Szúszinak akartuk elnevezni, merthogy szegénykém annyit aludt.....Aztán Csöpkére jutottunk.....Németh Csöpke, hogy pontosabb legyek. Megkapta a család vezeték nevét..... (Tudom, tudom, nem valami kreatív nevet sikerült találnunk, de nekünk, akkor és ott nagyon tetszett....)

Apukám tényleg nem örült a jövevénynek először....De persze ez az évek alatt megváltozott..... Ez odáig fajult, hogy mikor még otthon laktunk, akkor Csöpi apukámmal együtt reggelizett a konyhában, és együtt olvasták reggelenként az újságot az ágyban....

 A legnehezebb dolgunk a szoba tisztaságra szoktatás volt....Emlékszem első éjszakáján anya hajnali 3-kor már lent sétált....Először 3 óránként, majd 4, majd 5 óránként....Végül kialakítottunk napi 3 sétát....Arra is emlékszem, milyen kis zokni lopó volt, ha levetted a zoknid és összehajtottad, akkor ha megtalálta, már szaladt is vele a lakásban, majd egy-két papucs és cipő következett, ami rágás áldozata lett..... A mai  napig megvan a cipő, vagy a papucs lopkodása, azzal a kitétellel, hogy nem azért lopkodja, hogy kárt tegyen, hanem azért mert mérges, hogy sokáig egyedül hagytuk....Ilyenkor van, hogy itt-ott találunk egy-egy darabot a lakásban, amin sokat mosolygunk....

Családi kutyusként, a családomat mindennél jobban szereti, akár hol volt, miután szétszéledt a család, mindenhol otthon érezte magát.....

Nagy szerencsénk van vele, mert keverék kutya létére, nem sokat látogattuk meg az állatorvosi rendelőt...Emlékszem mikor kérdeztem doki bácsit, szerinte milyen keverék Csöpke...Azt tudtuk hogy az anyukája tacsi volt, de apukáját nem tudtuk....Akkor kaptuk azt a választ, hogy apukája valószínű Labrador lehetett.....hhmmm:) Na utána jött még egy kérdés a fejekben, hogy ezt mégis hogyan is hozták össze ők ketten......:)

Az évek teltek, és Csöpke velem maradt....Majd mikor kijöttünk, nagy áldozatot kellett hoznunk, életem legnagyobbját, otthon kellett hagynom az én kiskutyám....A családom vigyázott rá....Mondanom se kell nagyon hiányzott....Hihetetlen mennyire meg tudja szerettetni magát egy kutyus....Ráadásul Csöpke nagyon jó szívű kutyus, jó természete van, imádom....

Mikor a család nem tudta tovább vállalni Csöpkét, nem volt kérdés....Péterrel összenéztünk, és megbeszéltük, kihozzuk Csöpkét ide....Nem volt egyszerű, de nagyon jó döntést hoztunk....Újra egyesült a mi kis családkánk....


Csöpke most már jól érzi magát....Először zavarta az idegen nyelv, de ma már hozzászokott....Jókat sétálunk, a szomszédoktól, mindig begyűjti a simiket....

Egy szó mint száz....Csöpke kutya Boldog Szülinapot....Jó hogy itt vagy velem, és kívánom hogy még sokáig tudjunk együtt sétálni, és együtt aludni....:)






Aggódás....Ha a család beteg.....

Rosszul viselem ha valamelyik szerettem beteg.... Főleg ha egyszerre többen is rosszul érzik magukat a családban.....

Szegény Péter még mindig a fogával harcol, holnap megyünk szájsebészetre..... Az antibiotikum amit kapott, nagyon erős, a szervezete  nem a legjobban reagál....Van egy-két melléhatása.....

Szerencse a szerencsétlenségben, hogy valaki visszavonta a holnap esti  időpontját, így Péter hamarabb túl lesz ezen a fog húzás mizérián....

Aztán, tegnap észrevettem délután, hogy Csöpke elkezdte húzni a jobb első lábát.....Ez odáig fajult, hogy estére már menni nem tudott, nem tudott kijönni a kosarából. Sajnos le se tudtam vinni az utolsó sétánkra.....Hiába vittem ki a ház előtt lévő zöld fűs részre, nem tudott pisilni.....


Reggelre se lett jobban.....Mondanom se kell nem sokat aludtam az éjjel....Ha Csöpke beteg, én is beteg leszek....Nagyon nehezen viselem, hogy nem tudok neki segíteni...És hát kutyusról lévén szó, ő se tudja nekem elmondani, hogy mi a baj..... Persze néha örülök, hogy nem tud beszélni, ki tudja miket mondana nekem..... :)

Úgyhogy reggel, doki bácsinál kezdtük a napot....Eddig 2x-3x voltuk vele orvosnál. Egy közeli állat klinikát választottunk....
Ahhoz, hogy itt el tudj menni egy rendelőbe, be kell mindig jelentkezni, telefonon időpontot kell kérni. Ez nemcsak az állatorvosi rendelőkre vonatkozik, hanem nekünk is úgyanígy kell eljárnunk.....


Mikor először mentünk ide, akkor felvették Csöpke adatait....(Csöpkét  miután hazahoztuk, utána néztem milyen szabályok vonatkoznak a  felelős kutyatartókra.....Csöpkét a helyi önkormányzatnál be kellett jelenteni,adatait megadni...... és  minden évben egy bizonyos összeget kell fizetnünk utána.....)

Szóval a reggeli kávénk után Péter telefonált, és kért időpontot a rendelőbe....Szerencsére kaptunk egy kora reggeli időpontot, így Péter munka előtt elvitt minket kocsival és haza is hozott..... A házhoz egy hosszú lépcsősor vezet, felvettem a kiskutyám , úgy mentünk le az utca frontra.....Pisilt egyet, ezt jó jelnek tekintettem.....

Ahogy Csöpkét beraktuk a kocsiba, abban a pillanatban elkezdett remegni mint a nyárfa levél.....Fél a kocsitól, és amilyen aggódóan néztem rá reggel, tudta, hova is megyünk.....

A rendelő egyébként nagyon érdekes....Kívülről, és belépve egy állatbolt kinézetét mutatja (állatboltként is működik), az üzlet hátulján helyezkedik el maga az állatorvosi rendelő, műtő, állatgondozói rész.... A bolt pénztárosai egyben a recepciós hölgyek is, akik intézik az időpontokat.

A doktor bácsi nagyon kedves volt, először meg kellett mérnem Csöpkét, hogy hány kiló, aztán jöhetett egy kis séta, hogy doki bácsi is megnézze, hogy mi lehet a baj.....Az asztalkára feltéve, végig masszírozta, a kutyusom gerince mellett, a csípőjét, a vállát.....Azt mondta szerinte nem lehet komoly baj, mert sírni, nem sír a kutyám.....De érzékeli, hogy fáj neki.....Kapott egy szurit, és kiadta utasításba, hogy kis sétákat tehettünk, sokat pihenjen, semmi erőltetés.....

Nem tudom, hogy a szuri, vagy a masszás az oka, de estére sokkal jobban tudott sétálni Csöpi.....

A sétánk után ki is dőlt mellettem a kanapén:) Ime a kanapé királynője, ahogyan mi hívjuk:)




Egy szuperszonikus napsütéses keddi nap.....

Amikor ma elhúztam a függönyünket reggel, megint a felhős-csöpörgős reggel fogadott. Bezzeg tegnap, gondoltam....Olyan csodás időnk volt egy napra, hogy az emberek örültek hogy a szabadba mehetnek.....Tél van, de már mondogatjuk magunknak, hogy végre itt az augusztus, még ez az egy hónap, és itt a tavasz....Kevesebbet fog esni, legalábbis remélem....


Hétfőn beszéltem Cathyvel, hogy kedden elmennének kirándulni az idősekkel, lenne-e kedvem hozzá, szabad vagyok-e..... Mondtam persze, hogy van kedvem, annál is inkább, merthogy az angol tanár nénim szabadságon van....Éppen élvezni az Európai nyarat.....


Kedd reggel csodás napsütésre ébredtünk, még felhő se volt az égen.....Reggel elkísértük Pétert Csöpkével a buszmegállóba....., ahogy minden reggel...Majd egy gyors zuhany után indultam is az otthonba....

A taxisok már ott voltak, éppen segítettek beülni az időseknek, bekötni a tolókocsisokat..... Még volt annyi időm, hogy mindenkinek köszönjek....Suehoz a manegeremhez is bekopogtam, és megköszöntem neki a segítségét, hogy irt véleményt az angolomról...Mondtam  neki, hogy  olyan szépet irt, hogy meg is kaptuk a residency-nket.....Nagyon örült.....Nagyon szeretem....


Aztán már ültem is be az egyik kocsiba...És már indulhattunk is.... Mindenki nagy izgalomban volt...Most hogy tél van, nagyban függ a kirándulásunk az időjárástól, sokszor nem is tudunk menni az eső és a nagy szél miatt.....

De a tegnapi nap más volt, egy ajándék a maori istenektől, hogy megmutassák, van remény......

A városba mentünk, a parti sétányhoz......A hajó kikötő mellé felépítettek egy csodás üveg építményt.....Apartmanokat, amik gondolom iszonyat drágák lehetnek....Hiszen csodás a kilátás.....szép helyen van....

A part mentén sétáltunk....Jöttek velünk szemben futók, fiatalok, turisták, anyukák-a gyerekeikkel, kutyások.....Édesek az emberek erre, mindig van, aki megáll, beszélget velük, vannak akik felemelik a kutyusukat és így megsimogathatják az időseim őket..... Jó boldognak látni őket.....








Visszafele már nem mentem velük.....Könyvtárba kellett mennem, és onnan könnyebben és gyorsabban megközelíthettem, így elbúcsúztam tőlük....Mindenkitől.....Mondtam nekik jók legyenek, tessék ebédet enni, aztán pihenni egy nagyot.....

Miközben sétáltam a könyvtár felé, fotóztam kicsit.....














Aztán felhívtam Pétert, volna-e kedve velem ebédelni.....Épp ebéd idő volt....Meg is beszéltük, hogy megyek érte.....

Az egyik kedvenc helyemre mentünk, fini levest enni...Most hogy velem volt a fényképezőgép, meg is tudom nektek mutatni mit ettünk:)

Péter marha húsis levest evett, tésztával, én csirke levest ettem, sok tésztával, bab csírával.....



Az ebéd után elváltak útjaink....Péter ment vissza dolgozni....Én haza indultam....


A napot egy kiállítás megnyitóval zártam.....Szuper élmény volt....Az egyik barátom, aki festő....Szóval neki volt egy kiállítása.....Egy magyar lány, Eni révén ismertem meg őt, és a férjét.....Nagyon kedvesek....Robinnal sokat beszélgettünk....Nagyon izgult.... Reggel, még indulás előtt rá is írtam, hogy nézzen csak az égre, süt a nap, ez egy jó jel....Ne izguljon minden rendben lesz....

Nagyon jól sikerült, sok mindenkit megismertem.....Kezemben egy pohár borral, sétáltam körbe és néztem meg az alkotásokat....Még soha nem voltam galéria megnyitón.....Galériákban voltam, kiállításokat láttam....De olyan még nem volt, hogy maga az alkotót is ismertem volna ilyen jól....

Hazaérve, Péternek csak úgy csacsogtam az élményeimről.....